Vannak időszakok az életünkben (legyen szó karanténról vagy nyári szünetről), amikor több időt töltöttünk együtt gyermekeinkkel, mint máskor. Ezzel óhatatlanul együttjár, hogy sokkal többször hangzanak el tőlünk, szülőktől, ezekhez hasonló mondatok: „Ne csináld!” , „Hagyd már abba!”, „Maradj kicsit csendben!”, testvérek esetén: „Hagyd békén!” vagy „Ne veszekedjetek!”

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy az esetek többségében ezek a fajta „tiltások” teljességgel hatástalannak bizonyulnak. Szülőként ilyenkor szoktuk úgy érezni, mintha a falnak beszélnénk.  Ha tehát azt tapasztalod, hogy szemed fényének „hiába beszélsz”, ugyanúgy csinálja tovább, amit addig, akkor először is nyugodj meg, teljesen normális a gyermeked!  Másodszor, olvass tovább, mert az a jó hírem, hogy – változtatva a kommunikációnkon – érhetünk el náluk változást, csak mint oly sokszor, most is nekünk kell valamit máshogy csinálni.

A kisgyermekeknek ugyanis egészen máshogy „működik” még a gondolkodása, mint nekünk felnőtteknek. Náluk még nem kifejlett az a fajta összetett, mérlegelésen alapuló rendszer, ami nálunk már (többnyire ) működik. Neked is biztos volt már olyan, amikor a munkahelyeden egy „nem szeretem feladattal” bajlódtál és sokkal szívesebben olvastál volna újságot vagy híreket a neten naphosszat, esetleg szívesebben maradtál volna otthon egész nap. Nálunk felnőtteknél (mondom, többnyire ) működik ilyenkor egy belső kontroll, nem kell bennünket minden alkalommal trükkökkel rávenni, vagy kirúgással fenyegetni ahhoz, hogy elvégezzük a dolgunkat. Nos, a gyerekek még másképp működnek. Mi elgondolkozunk ilyenkor a tetteink hosszú távú következményein, náluk ez még nem feltétlenül jellemző. Minél kisebb a gyermek, annál kevésbé jellemző. Ők még ösztön-lények, náluk erősebb a késztetés a pillanatnyi öröm megtartására, mint gondolnánk. Sokszor mondják is, szeretnének ők szót fogadni, a szülők kéréseinek megfelelően viselkedni, de az nekik nehéz. Nem mindig sikerül…

Mit tehetsz akkor hát szülőként?

Figyelj arra, hogy amit mondasz vagy kérsz, ne tiltásként fogalmazd meg, hanem azt mondd, amit kérni szeretnél. A gyerekek agya ugyanis úgy működik, mintha nem tudná jól értelmezni a NE szócskát. Csak arra figyel, csak az marad meg, ami a NE után elhangzott. Te pedig nem ezt szeretnéd!  Tehát, adj inkább ötletet, mit csináljon a gyermek ahelyett, amit éppen csinál?

Csak a példa kedvéért: annál, hogy „Ne gyere be koszos cipővel!” jobban működik a „Menj vissza kérlek az ajtóig és vedd le a cipőt!”

További példák:

„Hagyd abba a játékok dobálását!” helyett: „Játszunk olyat, hogy ki tudja halkabban beletenni a játékokat a dobozba?”

„Ne piszkáld a testvéredet!” helyett „Labdázni vagy tornyot építeni szeretnétek inkább?”

És a személyes kedvencemről is hadd tegyek említést!  Tudvalévő, hogy a kisgyerekek gyakran hangosak. Főleg otthon, hosszabb ideig összezárva zavaró ez a szülők számára, amikor úgy tűnik, hogy a gyermekünk folyamatosan beszél, onnan, hogy felébredt, egészen elalvásig..  A „maradj kicsit csendben” sajnos itt sem működik, ezt be kell látni. De van egy jó hírem! A legtöbb gyerek szeret versenyezni, oda vannak a „ki bírja tovább” típusú játékokért!  Ideje hát leporolni a jó öreg CSENDKIRÁLY című játékot, aminek ugye az a lényege, hogy az nyer, aki tovább bír csendben maradni. Én biztos vagyok benne, hogy ezt a játékot egy kreatív szülő találta ki annak idején!  Szóval, ha egy fél perc csendre vágytok, próbáljátok ki! Kihívásra felkészülni! Működik, hiszen nem tiltás, hanem egy izgalmas játékra, egy versenyre való felhívás! Aki nem hiszi, járjon utána!